Bódisz Attila interjúja
Forrás: Észak-Magyarország
Wáberer Györgyöt nevezték ki Tokaj-Zemplén fejlesztéséért felelős kormánybiztossá, egyben ő lett a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanácsának elnöke is. Az ismert nagyvállalkozó Zemplén szülötte, az elmúlt időszakban pedig több formában vállalt anyagi támogatással is szerepet a térség sorsának javításában. Segítségével épült fel például több mint egymilliárd forintból a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának sportcsarnoka, Sátoraljaújhelyen pedig a mélyszegénységben élők számára épített közösségi házat több mint 130 millió forintból. A nehéz sorsú zempléni gyerekek oktatását pedig egymilliárd forinttal alapított alapítványa bevonásával segíti egy sajátos támogatási program segítségével. A frissen kinevezett kormánybiztossal Tolcsván beszélgettünk.
Mi a közös a most megkapott két új feladatban és mi a különbség közöttük?
A kormánybiztosi kinevezés együtt jelent feladatot és felelősséget. A feladat egy fejlesztési projekt kidolgozása. A fejlesztési tanács évek óta ezzel a térséggel foglalkozik, náluk megtalálható az a tapasztalat és szervezet, amit érdemes összehangolni és közösen szervezni ezt a munkát. Ezért kaptam ezt a két lehetőséget, és nagyon örülök a feladatnak, mert nagy és nagyon szép kihívásnak tartom.
Tokaj-Hegyalja és Zemplén nagyon régen létezik, a kormány is 10 éve kisebb-nagyobb változásokkal, de a helyén van. Miért most vált annyira fontossá Zemplén és a Tokaji Borvidék ügye, hogy kormánybiztosi szintre emelték a tervezett fejlesztéseket?
Az utolsó ötven évben az egész világon óriásit fejlődött a turizmus. Magyarországon ebben e tekintetben Budapest jelentősége kiemelkedő, utána jön a Balaton, ami szintén nagyon ismert, a tokaji régió nevét pedig több száz év alatt megismerte már a világ. Ez utóbbi turisztikai kínálatban sokkal több lehetőség van, mint amennyit jelenleg kihasználunk belőle. A kormányzat részéről az az elképzelés, hogy a rendelkezésre álló adottságokat, értékeket minél jobban aknázzuk ki.
Fotó: Kovács Tamás/MTI
Amikor ezt az interjút szerveztük, a barátai és közvetlen munkatársai még nem is tudták, hogy hazaért a nyaralásból, ön már találkozókat szervezett a polgármesterekkel. Mi motiválja ezt a lendületet?
Leginkább az, hogy ezt fontos feladatnak tekintem, amit szeretnék sikeresen teljesíteni. Lényeges tényező benne az idő, hiszen ezt a megbízatást két évre kaptam, vagyis két éven belül a jelenleg még kialakítás alatt álló programcsomagnak már látható eredményeket kell produkálnia. Az első lépése pedig az, hogy találkozom a polgármesterekkel és meghallgatom javaslataikat.
Miről tárgyalnak ezeken a találkozókon?
A polgármesterek jól ismerik a településüket, a helyi adottságokat és főleg az ott élő embereket. Azt, hogy közülük kik a vállalkozók, kik lennének többre képesek, vagyis olyan információkat kaphatok tőlük, amit másoktól nem. Az ötleteiket, javaslataikat összegyűjtjük, rangsoroljuk, priorizáljuk és összeállítunk belőlük egy egységes csomagot.
Ezek szerint a fejlesztési program még képlékeny
Igen, a kidolgozás szakaszában van.
A polgármesterek egyik mozaik darabjai a borvidéknek, de vannak cégek, nagyobb vállalkozások, borászatok, idegenforgalmi szereplők. Velük is tárgyalni fog?
Velük is szeretnék majd beszélgetni.
A zempléni térségben mintegy félszáz település van ezerféle érdekkel. Eddig ezeken sok összefogási kísérlet csúszott el részben, vagy egészen. Fel tudja-e vállalni azt, hogy az ön által végzett szervező munka eredményeként ezek az érdekek végül egy irányba álljanak és inkább segítsék, ne pedig bomlasszák azokat a terveket, amelyek az egész térség érdekeit szolgálják?
Azt szeretnénk elérni, hogy lehetőleg mindenkinek jobb legyen, mint most. Nekem ebben a folyamatban a koordináció lehet a szerepem és azoknak az irányoknak a meghatározása, amelyek a szükséges fejlődéshez utat mutatnak.
Bár említette, hogy a program még képlékeny, azért gondolom már létezik egy olyan vezérfonál, amire az ötletek felépíthetők. Mit lehet erről tudni?
A cél az, hogy a Tokaj márkát magasabb szintre emeljük. Ezzel együtt a térségben tapasztalható elvándorlást is meg szeretnénk állítani. Ennek érdekében vonzóvá kell tenni a fiatalok számára Zemplént, a Tokaji Borvidéket, munkahelyeket teremteni azért, hogy maradjanak itt. Fő kitörési pontja ennek a vidéknek véleményem szerint az idegenforgalom. Ahhoz pedig, hogy ez valóban működőképes legyen, elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. Ezért ez egy kiemelt projekt lesz. Ha ezt a régiót idegenforgalmi szemmel nézem, akkor legfőképpen a borokat, a gasztronómiát, a történelmi és természeti értékeket kell megmutatni. Például sok vár található errefelé, szép kastélyok is és kiemelt feladat a gasztronómia fejlesztése. Azokat a látványosságokat, amelyek vonzóak a térségben, könnyen elérhetővé kell tenni.
Ahogy ezt mondja, valóban eszébe jut az embernek, hogy Zemplén az ellentétek földje, hiszen ezerféle adottsággal rendelkezik, mégsem használta eddig a térség ezekkel megfelelően. Ön szerint mire vezethető ez vissza?
Az okok kutatásában szerintem vissza kell menni egészen Trianonig, hiszen akkor ezt a megyét megcsonkították, az anyaországban alig az egyharmada maradt annak az egységes, gazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális területnek, amely évszázadokon át kialakult. Mindent át kellett alakítani. A rendszerváltás után is nehéz helyzetbe került ez a térség. Ilyen nagy negatív változásokat nehéz kiheverni. A kormány is felismerte, hogy ennek a vidéknek nagy szüksége van a segítségre. Ehhez a források adottak lesznek és bízunk benne, hogy a munkánknak belátható időn belül látványos eredményei is születnek.
Mit értsünk a „belátható időn belül” fogalmán?
Két évre szól a megbízatásom, ezen belül kell látványos eredményeket elérni.
Ahhoz, hogy az idegenforgalom, a borászat és a hozzájuk köthető szolgáltatások eltartsák ezt a vidéket szintet kell lépni, ami nagyon-nagy forrást igényel. Erre van remény?
Természetesen, de a kormányzat nem tud mindent megoldani. Az itt tevékenykedő vállalkozóknak is hozzá kell tenni a maguk részét, nekik is kell kockáztatni. A kormány részéről az ide érkező pénz nem más, mint támogatás.
Zemplénben – főleg a Tokaji Borvidéken – indultak már korábban is programok, érkeztek támogatások, ám kevésbé hasznosultak látványosan. A most tervezett fejlesztések a korábbiaknál érezhetőbbek lesznek?
Azért vállaltam ezt a feladatot, mert abban bízom, hogy a fejlődést mindenki érezni fogja. Én hiszek ebben.
Az idegenforgalomról már beszélt, de sok vita volt korábban arról, hogy egy ilyen természeti és kulturális közegben van-e létjogosultságuk az ipari vállalatoknak. Önnek erről mi a véleménye?
Ipar most is van és ha össze szeretném hasonlítani a borászatot és az ipart, az utóbbi azért vitán felül jobban kiveszi a részét a magyar GDP teljesítményéből. A jövőt tekintve azonban nagyobb fejlődési lehetősége Zemplénben az idegenforgalomnak van. A meglévő ipart is meg kell őrizni. Gyerekkoromban sokkal több gyár és üzem működött errefelé. Nyilván ide nagy autógyárat nem kell építeni, de a kisebb vállalkozásoknak, műhelyeknek szerintem helyük van Zemplénben is.
Hogy konkrétumokkal is szolgáljunk az olvasóknak: milyen infrastrukturális fejlesztésekre lehet számítani? A vasút villamosításával egy része már megvalósult ennek – igaz egy sokkal jobb menetrendben is reménykedtek a helyiek. Ám van egy főút a 37-es, ami minősége és túlterheltsége miatt sok kritikát kap. Ebben lehet változás?
Igen, az emlegetett infrastrukturális beruházások között a 37-es számú főút egyértelmű elsőbbséget élvez. Ez a fejlesztés mindenképpen benne van a kétéves időintervallumban.
Minek van nagyobb esélye, egy négysávos harminchetesnek, vagy egy olyan útfelújításnak, amely bizonyos szakaszonként gyorsító sávokat kap?
Mint ismert, a 37-es út négysávossá szélesítése Szerencsig már folyamatban van. Ezt folytatva Szerencstől-Hollóházáig egy nagyszabású útfelújítást tervezünk. Az már szakmai kérdés, hogy ez részleteiben hogyan valósul majd meg. A döntésbe bevonjuk az illetékes szakembereket is. Szeretnénk egy összefüggő kerékpárút rendszert is kialakítani. Ez a fajta turizmus most nagyon népszerű, ráadásul a kerékpárosok közvetlenebb kapcsolatba kerülnek a helyi szolgáltatókkal, kereskedőkkel, kézművesekkel, borászatokkal, azokhoz képest, akik autóval haladnak végig a térségen. Több helyen állnak meg pihenni, jobban be tudják járni egy-egy falu látványosságait, több boltba, étterembe büfébe térnek be. A kerékpárút építés a másik prioritás a fejlesztések során.
Tudom, hogy nem teljesen elfogulatlan a kamionokkal kapcsolatban, hiszen hosszú ideig irányította a nevét viselő logisztikai-szállítmányozási céget, de ön szerint van-e helyük a borvidéken a kamionoknak? Ezen régóta vitatkoznak a térség szereplői, van, aki teljesen kitiltaná innen a nehézgépjárműveket, mások szerint ellehetetlenítené a gazdasági fejlődést egy ilyen tiltás. Ön melyik álláspont mellett teszi le a voksát?
A tranzitforgalomnak nem kellene áthaladnia egy történelmi borvidéken, ugyanakkor az itt működő ipari vállalkozásokat, nagyobb áruházakat, vagyis a kereskedelmet, mezőgazdasági, építőipari cégeket sem kell nehéz helyzetbe hozni a kitiltással, tehát meg kell találni azt a kompromisszumos megoldást, amellyel nem sérül senki érdeke.
