GONDOLATOK TOKAJ-HEGYALJA 15 ÉVES JUBILEUMA ALKALMÁBÓL

 

 

 

 

 

 

Azt hiszem, hogy 2002-ben a legjobb helyre esett a döntőbírák választása, amikor a tokaji történelmi borvidék megkapta a Világörökség kitüntető címet. Nem véletlenül, hiszen a nagyvilágban két olyan dolog van, amelyet Magyarországgal bármikor beazonosítanak: Puskás Öcsi és a tokaji. Persze nem (csak) ezért kapta a kiválasztást a térség, hanem azon egyedülálló természeti adottságai miatt, ami végül is egyedivé teszi Hegyalját – hadd idézzek az indoklásból – „amely a tájjal összeforrottságban élő ember sok évszázados kapcsolatrendszere, amely ma is tovább él”. Vagyis, az őshonos szőlő, a gazdag vulkáni örökség, az egyedi mikroklíma, az aszúsodást előidéző nemes penész, aztán az itt élők sajátos borkészítési eljárása és érlelése, azaz a természet és az ember együttes csodája miatt kaptuk a díjat.

Ez a csoda pedig nem más, mint maga a tokaji aszú, a hely, a táj és az ember évezredes összetartozásának ma is élő tanúja.  Amiben benne rejlik a szőlőkultúránk, a földtörténeti örökség, a klíma a szőlőben és a pincében, a zempléni tölgy, ami a hordók anyagát adja, aztán a földalatti mennyország, ahogy szoktuk mondani, a történelmi pincék, az itt élők hagyománya, a szüreti szokások és hozzáteszem, az ünnepek.

Történelmi lépés volt ez, Tokaj-hegyalja továbbfejlődésének egyik záloga. Mint a térség egyik országgyűlési képviselője, politikai pályafutásomat szinte végigkísérte a világörökség elnyeréséért és népszerűsítéséért folytatott küzdelem. 1994-ben, mint a Kereskedőház elnökeként – mások mellett – Gerwald László vezérigazgatóval mi is ringbe szálltunk a gondolat megvalósításért, aminek kezdeményezője és fáradhatatlan kimunkálója Tardy János államtitkár volt. Aztán az első Orbán kormány hathatós diplomáciai támogatása mellett végül 2002-ben sikerült!

Mindez persze itthon sem ment könnyen. Hiszen, különösen az induláskor, rengeteg ellendrukkere volt, mert a polgárok egy része nem igazán értette, mit is jelent a világörökségi cím, sok település csak a hátrányát érezte a törvényi megkötéseknek. Másrészt pedig óriási várakozás volt az emberekben. Azt hitték, komoly társadalmi-gazdasági fejlődés indul el, és beköszönt a Kánaán. Csak nehezen értettük meg azt, amit a Világörökségi törvény vitájában 2011-ben is elmondtam: „nem varázspálca, de egy jó és szükséges lehetőség egy új térségfejlesztési politikához, hogy ne csak betartani lehessen a világörökség által adott szabályokat, hanem fejleszteni is.

Végre 2002-ben megszereztük e kitüntető címet, de olybá tűnt, hogy az első nyolc év alatt nem igazán tudunk mit kezdeni vele. Sok minden hiányzott. Az egységes fejlesztési koncepció, a Világörökségi Kezelési Terv, az önkormányzatoknak és a vállalkozóknak az önbizalma. De leginkább a források nyomasztó hiánya vette el az emberek kedvét. Mégis a helyiek lassan megértették az összefogás szükségességét, ami nem kis dolog Hegyalján. Ennek első jele a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesületének létrejötte volt. Ezt követte a turisztikai program, majd az első elnyert kétlépcsős, közel 1,7 milliárdos pályázat, ami a világörökség rangjához méltó beruházásokkal segítette a térséget: a Tokaji Borok Háza Tokajban, a sárospataki várbástya és a Bodrog-parti szabadtéri színpad, Széphalomban a Magyar Nyelv Múzeuma, stb.

Aztán a 2010-es kormányváltás végre meghozta a régóta várt változást. A polgári-kormány felismerte a térségben rejlő azon értékeket, amik fejlesztései az egész nemzet érdekeit szolgálják és 2013-ban megszületett a BOR-VIDÉK Tokaj-Hegyalja Nemzeti Program. Elsőként a 27 hegyaljai település több mint 5 milliárd forint un. „világörökségi ráncfelvarráshoz” jutott. Majd 2017. februárjában kiemelt turisztikai térség besorolásúvá nyilvánította a Tokaj-hegyaljai térséget a Felső-Tisza és Nyírséggel együtt.

Ami a lényeg, hogy mindezekhez, – a 2002-2010-es ciklushoz képest – nagyságrendekkel több forrást érkezett a térség számára. Csak a két legfontosabbat említem: 2014. februárjában Lázár János bejelentését követően elindult a közel 100 milliárdos fejlesztési program, amit a Tokaji Fejlesztési Tanács megalakítása követett. Aztán 2017. februárjában újabb 55 milliárd forintos turisztikai fejlesztést irányzott elő a Kormány, aminek megvalósítása folyamatban van. Azt hiszem, hogy mára a kezdeti ellenzők is belátják, hogy a 15 éve elnyert Világörökségi cím és az ezzel összefüggő törvények Tokaj-Hegyalja fejlődését alapozták meg, amire tovább lehetett építeni.

A mi a jövőt illeti, feladatunk a fent említett források megvalósításával olyan pályára állítani Tokaj-Hegyalja szőlészet-borászatát, turizmusát, idegenforgalmát, hagyományos iparát és az abból élő vállalkozásokat, hogy azok 2020 után, az uniós források nélkül is megállják a helyüket a hazai és uniós versenyben és növeljék a térség gazdasági és népességmegtartó erejét.

Dr. Hörcsik Richárd
A
baúj-Zemplén országgyűlési képviselője